Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Internet

2013.07.23

 A kommunikáció forradalmát éljük. Manapság már minden egyes információ, amire szükségünk van, elérhető számunkra az interneten keresztül. Már csak számítógép sem kell hozzá, csak egy okostelefon és egy wifi-hozzáférési pont, és már kezdhetjük is a böngészést. Majdnem minden embernek szerepet játszik a mindennapjaiban, munkája során, a barátokkal való kommunikáció során. Én magam is nap, mint nap használom, ha másért nem, hogy eOldal bejegyzéseket írjak.

Az internet számomra kevésbé tűnik butítónak és "orromnál fogva vezetőnek", mint pl. a televízió. Ugyanis az internet tartalmát nem ugyanaz az egy ember szabja meg mindig és mindenütt, mint a tévé esetében, így szándékosan befolyásolva az embereket. Az internetes tartalmakat átlagemberek is létrehozhatják, ezt teszem én is most. És szerintem egy átlagember még ha akarna sem tudna emberek millióit befolyásolni a saját akarata felé.

Az internet interaktív, kommunikálni tudunk a tartalmak létrehozóival. A televízió esetén erre nincs lehetőség. Jobban kiteljesedhet tehát az emberi gondolkodás, kicsit jobban kétségbe von mindent az ember, amit olvas vagy néz. Buzdítanék én is mindenkit arra, hogy miközben az én bejegyzéseimet olvassa, ne csak olvassa és megértse, de gondolkodjon el rajta, és fogalmazza meg, mennyiben tér el az én álláspontom az övéktől. Ha ilyen eltérésről van szó, ne vonakodjunk hozzászólásban hangot adni a véleményünknek, hátha a Pathfinder is tanul valamit aznap.

Sajnos azonban nem csak pozitív oldalai vannak az internetnek. Az emberi butaság ugyanolyan könnyen ki tud teljesedni, mint az önálló gondolkodás. A korlátlan kommunikáció megadja az embernek a bátorságot arra, hogy bárhol, bármit leírjon. Ezáltal a buta ember meg sem próbálja tűrtőztetni magát, trágár módon és agresszívan igyekszik eltaposni másokat. Ez főleg a gyerekek körében igaz, akik fórumokon, chateken trágárkodnak, hazudnak az életkoruk felöl, meg minden más felöl, ami eszükbe jut. A fiatal gyerekekeket még talán hibás döntés olyan korán netközelbe engedni. Az én családom akkoriban tett szert először, mobil segítségével működő internetkapcsolatára, mikor én 10 éves voltam. 11 éves koromra már korlátlan, modemmel működő internetünk volt, így akár egész nap is a neten lóghattam. Így 7 évvel később azt mondom, hogy hiba volt a szüleim részéről, hogy engem odaengedtek az internet elé. 13 éves korom táján már kezdett kialakulni bennem az az érettség, ami kötelező ahhoz, hogy valaki rendeltetésszerűen tudja használni az internetet. Ilyen korban már nagyjából szükséges is az iskola miatt otthoni házifeladatok, gyűjtőmunkák szempontjából.

Nagyon sok buta felnőtt is van, ezt tapasztalom a mindennapokban. Általában azonban ha valaki veszi a fáradságot, hogy fórumokon, blogokon hangoztassa véleményét, az már annyira hülye ember nem lehet. A tinédzserek és a fiatal gyerekek bátrabban szólnak bele mindenbe, amihez semmi közük, amihez egyáltalán nem értenek. Az okos felnőttek pedig, akik gondolkodnak, mielőtt írnának, megszenvedik azt, hogy ezek a buta felnőttek, a tinédzserek és a gyerekek ővelük szemben trágárkodnak (tegező írásstílussal ráadásul), ezzel egy stresszhelyzetet létrehozva az okos felnőttben. A fórumok, chatek, videómegosztó portálok tökéletes színterei volnának a nyugodt vitáknak, véleménynyilvánításoknak, tapasztalatcseréknek. Erre jön az emberiség agyatlan része, aki mindent tönkretesz a semmitmondó hozzászólásaival. Bár lehet ellenük védekezni különböző eltiltásokkal, bannolással, stb., de a jelenlétük így is éppen eléggé elkeserítő. Előre félek, kik szabadulnak be a Pathfinder hozzászólásai közé...

Közösségi oldalak. Túl fiatal voltam, mikor először a közelükbe férkőztem. Ez nagyjából kicsivel azután volt, miután internetkapcsolatra tett szert a családom. Az osztálytársaim körében divat lett, eleinte tartózkodtam is tőle. Akik győzködtek, megkérdeztem tőlük: "Mire jó ez az egész?" Elmondta, hogy ismerősöket jelölhetek be, üzeneteket küldhetek nekik, fényképeket tölthetek fel, stb. Addig-addig jöttek a kérések, hogy csináljak magamnak már én is egyet, míg belementem. Szerencsére az akkori közösségi oldalak nem rendelkeztek ilyen lehetőségekkel, mint a mai legnépszerűbb ilyen oldal, a Facebook. Az akkori oldalakon valóban beregisztráltam, szépen megjelölgettem, kiket ismerek, visszajelöltem annak, aki engem bejelölt, és én is ismerem. Fényképeket töltöttem fel magamról, megnéztem mások fényképeit, küldtem nekik üzenetet, ha szülinapjuk volt, stb. Azonban érkeztek a rossz ómenek...

Mindenki ismeri a körleveleket, körüzeneteket. Hát ez sajnos a régi közösségi oldalakon is intenzíven működött. Igaz, hogy én akkor még igencsak fiatal voltam az ilyesmik használatához, úgy látszik, ahhoz elég érett, hogy az ilyen hülyeségeket ne vegyem komolyan - érettebb, mint sok tini. Így intenzíven működtem a körlevelek ellen. "Küldd tovább, minden üzenet 1000 Ft-ot jelent a leukémiával küzdő 11 éves Jóskának." Ki az az elmeháborodott, akinek a fejéből kipattant, hogy szétküld egy ilyet? Ki az a sok elmeháborodott, aki követte ennek a példáját, és néhány aprócska módosítással saját verziókat küldött szét a közösségi oldalon? Ki az, aki ezt az egészet beveszi és továbbküldi? Felvilágosítást kérek ebben a témában. Milyen módon jut hozzá az állítólagos beteg gyermek ahhoz az elküldésenkénti 1000 Ft-hoz? Ki az az orvos, aki egy betege gyógyítása előtt azt mondja: "Küldjenek szét myVIP-en egy levelet, és minél több emberhez eljut, annyiszor 1000 Ft-ot engedek a műtét árából." Ki az, aki mindezt számon tudja tartani? Milyen módon tartja számon? Borzasztóan elítélendő cselekedet az, ha egy kitalált személy betegségét küldjük szét, és röhögjünk a többi hülye emberen, aki még be is veszi és továbbküldi. Ez szórakozás? Akit ez szórakoztat, az csak egy beteg, perverz ember lehet. A többi, aki továbbküldi, az pedig nem képes végigmenni ezen a gondolatmeneten, amin én végigmentem, csak vakon elhisz mindent, ami a képernyőjén van.

Internethasználók: gondolkodjatok!

A körlevelek enyhébb fajtája, ami talán gyakoribb még manapság is, valami hasonló: "Találd meg a tömérdek 5-ös szám között a 6-ost! Megvan? Akkor szerencséd lesz 7 évig. De ha nem küldöd tovább a mai nap éjfélig, akkor 7 évig balszerencséd lesz." Szerintem most rögtön osszátok meg a Facebookon, mielőtt balszerencsétek lesz.

Nagyon remélem, hogy ezeket tényleg csak a szórakozás kedvéért küldik tovább az emberek, és nem veszik komolyan... Ha pedig mégis, akkor ez az eset hasonló, mint a televízióban a jósműsorok és a PÉNZENERGIA.

Manapság a közösségi oldalak nagy része rendelkezik egy olyan lehetőséggel, hogy mi leírunk valamit, amit minden ismerősünk láthat, illetve tetszését egy kattintással jelezheti is. Igen, a posztolásról és a lájkolásról beszélek, már ami a Facebookot illeti. Ezzel eddig semmi baj nincs. Minek küldjem el minden egyes ismerősömnek ugyanazt a dolgot, hogyha egyszerre is tudom mindenkivel tudatni egy üzenőfal segítségével?

Csakhogy ez az ún. üzenőfal nagyon nagy mértékben lerántja az emberekről a leplet. Sok olyan dolog is kikerül a nyilvánosság elé, aminek soha nem lenne szabad kikerülnie. Ez egyébként nem csak a "posztokra" vonatkozik, hanem bizonyos fényképekre is.

Sokszor volt velem, hogy bizonyos emberek pontos napirendjét ismerhettem meg a posztjaiból, ez végülis nem baj, legalább mindig tudom, hol találom meg az illetőt, ha szükségem van rá. Viszont a hangulatnyilvánítás... Biztos sokan láttatok hasonló posztot, alatta hasonló hozzászólásokkal: "tököm tele van az egésszel.:// :'( --- mi a baj szívem? :) <3<3 --- irok privit". És akkor mellé még kapott az illető 26 lájkot.

Hol itt a logika, az értelem? Ez egy tökéletes példája annak, hogy még a 13-as korhatár, ami a Facebookon van, még az is alacsony a közösségi oldalakhoz. A fiatalok (és egyes felnőttek; láttam már a fentihez hasonló posztot 40 éves nő részéről is) nem képesek rendeltetésszerűen használni azt a lehetőségüket, hogy minden egyes ismerősükkel bármilyen információt megoszthatnak magukról. Mit akar elérni a posztoló a fenti poszttal? Hogy a barátai megtudják, hogy neki rossz kedve van, felkínálják a vígasztalás lehetőségét, és néhány "lájkkal" még tovább erősítsék a megcsorbult önbizalmát. Ki is használja az első kínálkozó alkalmat: kiönti a szívét az első hozzászólónak. Mit ért el vele? Hogy gyakorlatilag az ismerőseinek 100%-a információt szerzett az ő magán szférájáról és az aktuális hangulatáról. Mondhatnánk, hogy ezzel nincs is semmi baj, ha valaki tényleg annyira ideges. Viszont azzal, hogy az illető akár naponta többször is megismétli ezt a cselekedetet, mindig az éppen aktuális hangulatához igazítva a poszt szövegét... Olyan emberek rajzolnak térképet a jellemző hangulatairól, személyiségéről, akikkel esetleg hosszú ideje nem beszélt, és/vagy nem is fog beszélni.

Én ennek egy extrémebb formáját élem át nagyon sokszor: képzeljük el, amikor emberek egész csoportja, akik jól ismerik egymást és sok időt töltenek egymással, függnek a Facebookon, és mindent maszlagot megosztanak a világgal, ami épp a szívükön van. A csoport egyetlen tagjával sem találkozok mondjuk hetekig, mégis tudom, hogy melyikük mikor milyen hangulatban van, ki kivel veszett össze, stb. És hogy némi előnyt kovácsoljak ebből a helyzetből, én szépen kibeszélem a csoport tagjait más emberekkel, jót röhögök a hátuk mögött az ő nyomorukon. Erkölcstelen dolog? Kérem szépen, aki kitárja az egész életét a világnak, az vállalja ennek a kockázatát, hogy mások őrajta röhögnek, az ő dolgaiból csinálnak tréfákat a szabadidejükben.

A fényképekkel ugyanez a helyzet. Mindenki, ahol lehetősége van rá, csinál egy szép, pózolós fényképet magáról az okostelefonjával, lehetőleg egy tükör előtt, és a mobillal elérhető internetezési lehetőségeknek hála már tölti is fel a képet Facebookra. És már nyálazhatnak is a fiúk-lányok, hogy ő milyen szép és milyen jól áll neki az a bikini.

73_1_17129_9a6108310c1fa989618cf4dc4a6b5424_abe520_201.jpg

Az viszont a legkiborítóbb, mikor az ember a párjával fényképezkedik. Megbotránkoztató nekem azt látni, ahogy Marika és Gézuka a nyolcvanadik fényképet is feltölti, amin ők ketten egymás szájában turkálnak. Ráadásul Marika és Gézuka 14 évesek. Azt gondolná az ember, hogy mindenkiben van annyi intimitás meg diszkréció, hogy nem tárja ki a magánéletét az összes ismerőse előtt. A magánéletét. Vagyis azt az életet, ami csak rá, illetve csak a párjára tartozik. Miért kell mindenkinek azt látnia, hogy én őt ennyire szeretem? Miért jó nekem az, hogy mindenki azon csámcsog: "Jaj, láttad, Marika meg Gézuka megint feltöltött egy smacizós képet... Már hányingerem van tőlük." Nem, a mai fiatalságban nincs meg ez a diszkréció, ők úgy érzik, mindenkinek látnia kell, hogy ő milyen mélyen tud lenyúlni a nyelvével a párja torkán anélkül, hogy megfulladna.

A fényképekkel, illetve a családi állapot-sávval nagyon szépen, pontosan nyomon lehet követni, hogy ki kivel, mikor jön össze, szakít, stb., nem is kell különösebben ismerni az illetőt. Ha két fiatal összejön, mindkettejük Facebook-profilján a következő figyelhető meg: "kapcsolatban vele: XY", tucatnyi csókolózós kép, amik közül az egyiket a pár mindkét tagja beállítja profilképnek, egy másikat pedig borítóképnek. Posztokban, hozzászólásokban gyakran előforduló szavak: szerelmem, egyetlenem, imádlak, "ha te vagy a Hold, én a csillag", stb. Vegyük úgy, hogy ez a kapcsolat nagyon komoly, szóval tartson kivételesen hosszú ideig - mondjuk 3 hétig. A kapcsolat végén a családi állapot mellett az "egyedülálló" szó jelenik meg, a közelebbi barátok hozzászólásai: ":OOO", "mi történt?", "jaj, szívem, úgy sajnálom". A tömérdek csókolózós kép eltávolításra kerül mindkét fél albumaiból, profilképüket, borítóképüket lecserélik. A posztok a következő jellegűek: "A dolgok mindig változnak, de a TE változásod fáj a legjobban.", "Szar az élet.", és a többi.

Szóval összegezve a közösségi oldalakat, az emberek nagy része úgy viselkedik rajtuk, mint a cirkuszi bohócok. Várom azok felháborodott hozzászólásait, akik magukra ismertek.

A videómegosztó oldalakat kifejezetten kedvelem. Nagyon sok olyan információt is feltártak már előttem, amiket mondjuk egy sima internetes keresés nem. Ezeket a videókat is ugyanolyan átlagemberek készítik, mint én, vagy bárki más, mégis sokszor nagyon információdúsak, szórakoztatóak, avagy amire éppen szükségem van.

Azonban itt is jelen vannak azok a kellemetlen személyek, akik kommentárjaikkal elrontják a videó készítőjének, illetve a videó kedvelőinek a kedvét. Ez még talán a kisebb baj, bár ebből is megmutatkozik, hogy mennyire nem gondolkozik az ember, mielőtt leír valamit. A baj a kétes tartalmú videókkal van, amikhez minden korosztály korlátlanul hozzáférhet. A legnépszerűbb ilyen portál, a YouTube töröl minden erotikus, erőszakos tartalmú videót, így ott ettől védve vannak a fiatalok. Azonban vannak más videók is, amik bár ezek egyikét sem tartalmazza, úgy gondolom, mégis negatív hatással lehet az ember személyiségfejlődésére. Ilyenek például a Mónika showról, Való Világról készült veszekedős, ütlegelős, kiabálós videók. A fiatal gyerekek gyakran keresnek olyan videókat, amiknek központi témája egy számítógépes játék, és bemutatja, amint a videó készítője az adott játékkal játszik. Tapasztalatom szerint a videó készítőjének stílusa nem mindig felel meg egy kisgyerek érettségi szintjének. Ugyanis ha a néző nem elég érett, a látottakat be fogja illeszteni valamilyen módon a saját személyiségébe, és kapunk egy olyan 10 éves gyereket, aki folyékonyan káromkodik, nem megfelelő stílusban kommunikál.

Szóval az internet nagyon hasznos lehetne mindenki számára, ha úgy használná, ahogy kell. Sokan sajnos nem így használják, buta emberek tömkelege "lakja" ezt a világot behálózó dolgot. Csak arra kérek mindenkit, hogy gondolkozzon, mielőtt bármit ír, és ez vonatkozik a fórumokra, közösségi oldalakra, videómegosztó portálokra.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.